Nászballada
2007.08.01. 12:13
Selyemruhám fehér, Gyűrű van az ujjamon, Főmön virágfüzér, Nyakékem kincset ér, S boldog vagyok nagyon.
Az eskünél szívem rohant; Férjem szava tette vajon? Mert úgy csengett e hang, Mint holtért ha kong a harang, S így szólt, ki a völgyben alant, Harcban a földre zuhant, És boldog most nagyon.
Ő védőn átkarolt már, Csókolta sápadt homlokom, Sírkertnek tűnt fel az oltár, A lelkem messzire volt már, Elormie-nál, a holtnál, És a sóhaj neki szólt már: "Boldog vagyok nagyon!"
S hitem bár összezúzva, A frigy megáldatott, S szívem bár összezúzva, Ragyog ujjamra húzva A gyűrű, mely tanúja, Hogy mily boldog vagyok!
Uram, hintsd rám napodnak Fényét, hiszen álmodom! Lelkemről űzd el a rosszat, Hogy fájón fel ne zokogjak, S - mátkája egy halottnak - Boldog legyek nagyon.
|