Ha eljő az éj, és telihold van, valahol 2 szív egyszerre dobban. Szomorú és különleges ez az idő, senki nem tudja ezt, csak az a kettő.
Csöndes az éj, csak pár bagoly huhog, Ez az ő idejük, ilyenkor tényleg boldogok. Fény villan egy pillanatra hirtelen, és a mező közepén megjelennek ők ketten.
Az egyik egy lány a Fényből, a másik a kedvese a Sötétségből. Különleges fény veszi őket körbe, szeretnének együtt maradni örökre.
De titokban kell tartani e különös románcot! Senki nem akarja, hogy letépjék a láncot! A láncot, mely fogvatartja őket, mely tiltja titkos szerelmüket!
Rövid az idő, amit együt tölthetnek, mindkettejük arcán könnycseppek peregnek. Újra és újra el kell válniuk, ezt a kegyetlen próbát kell kiállniuk.
Nehéz ez a szerelem, de egyben varázs is, ők szeretik egymást a sírig, a halálig! Nem élet az élet, ha nem lehetnek együtt, hiszen nem létezhet Fény Sötétség nélkül… |