"Fáj-e kicsim, az élet fojtó katlana s tudásod zárlata, mely érkeztedkor hullott sűrű fátyolként fókuszod elé?

Fáj-e a társas magány és az egyedüllét titkolására felvett kényszeres mosoly, mely arcodra dermedt?

Még nem jöttél rá, hogy mindenki egyedül van?

Csak Te nem?

Mert Neked ott a szíved mélyén, ott a fény, mely smaragdszínű tűzzé gyújtja bizonyosságod, hogy illúzió minden?

Fôleg az egyedüllét?

Hogy születsz?

Hát nem egyedül?

Hogy halsz meg?

Tán csak nem párban?

Álmod s gondolatod saját magadban járod és látod.

Beteggé teszed magad egy vággyal, egy gondolatillanással, minek nevét magadban nem leled, de pecsétjét magadra veszed.

EGYedül az EGYség.

Nincs itt semmi kétség.

Csak lazíts, és hagyd, hogy a teremtô szeretet simogatása csitítsa jajongó szíved.

Így jó.

Ha fény vagy, a kard, mit magad köré álmodsz nem tesz kárt körülötted és benned.

Tudod most már mit kell tenned?

Szeresd magad jól, s engedd, hogy más is szeressen!"           

„

Benned él-e még a remény Hogy az lesz a tied, akire vágysz? Ha majd minden álmod valóra válik Súgd meg nekem: Létezik-e őszinte szerelem? Ha múlik az idő nem lesz-e más Létezik-e, az az őszinte ragyogás?!”

Remény

"Valaki mondja el, hogyan kell remélni,
hogyan kell bízni, és hogyan kell nem félni!"

E-mail címem:

kis-lili@mailbox.hu