A depresszió egyfajta állandósult lehangoltság, kinél hosszabb, kinél rövidebb ideig tart. Ilyenkor sajnos előfordul, hogy különböző "eszközökhöz" nyúlunk... Amik a komorságba egy kis feldobottságot, és színt visznek. Ez az "eszköz" lehet az alkohol, a drog, vagy különböző antidepresszánsok. Ami előidézi a gondtalanság állapotát, ami persze nem tart örökké, és szüksége van a betegnek erre az állapotra, hisz kimozdult a befordult sötétségéből, így lassan rászokik, hisz egyre többet fordul ezekhez a szerekhez. A szomorúság érzet elnyomásához másfajta módszerek is tartoznak, melyek ugyan úgy függőséget okoznak, mint az előbb felsoroltak. Ezek az önsanyargató módszerek, melyek a fizikai fájdalmat idézik elő, bármilyen eszközzel el lehet végezni. Mint például egy penge, kés, éles, vagy hegyes tárgyak, esetleg a fal ököllel való ütlegelése ( :P ) , és még sorolhatnám ezeket a végtelenségig. Ezekre is rá lehet szokni. Tapasztalatból mondom, sajnos én is teli vagyok vágásokkal, a testfelületem minden részén az arcomat kivéve... Rossz dolog ez, és csúnya is, van amelyik örökre megmarad majd, és ha egyszer boldog leszek, ezek a vágások emlékeztetni fognak arra, hogy az élet nem felhőtlen! De hiszem, hogy egyszer mindenki életében eljön a boldogság... Csak ezért élek még mindig, mert tudom! És kérek mindenkit ezekhez a módszerekhez ne folyamodjatok, bármennyire is elkeserítő a helyzetetek! Higgyétek el, nem éri meg!