Én is éltem...vagy nem élet
Születésen kezdeni
És egynéhány tized évet
Jól-rosszúl leküzdeni?
Én is éltem...az a sajka
Engem is hányt, ringatott
Melyen kiteszi a dajka,
A csecsemő magzatot

Első nap is olyborultan
Hajola reám az ég!
S hogy nevetni megtanultam
Sírni immár jól tudék;
Sohase birám teljébe'
Örömeim poharát
Az ifjuság szép kertjébe
Vaskorláton néztem át

Félve nyúltam egyszer-máskor
Egy rózsát szakasztani
Késő volt-a rázkódáskor
Mind lehulltak szirmai
Keresém a boldogságot
Egy nem ismert idegent:
Jártam érte a világot-
S kerülém ha megjelent

Vágytam a függetlenségre,
Mégis hordám láncomat
Nehogy a küzdés elvégre,
Súlyosbítsa sorsomat:
Mint a vadnak, mely hálóit
El ugyan nem tépheti,
De magát, míg hánykolódik,
Jobban behömpölygeti

Álmaim is voltak, voltak...
Óh, én ifjú álmaim!
Rég eltűntek, szétfoszoltak
Mint köd a szél szárnyain.
Az az ábránd -elenyészett
Az a légvár -füstgomoly
Az a remény, az az érzet,
Az a világ - nincs sehol! -

Nem valék erős meghalni,
Mikor halnom lehetett:
Nem valék erős hurcolni
E rám szakast életet.
Ki veszi le vállaimról...?
De megálljunk, ne, -ne még!
Súlyos a teher, de imhol
Egy sugár előttem ég.

Szende fényü szép szövetnek-
Mely egyetlen-egy vigasz,-
Szerelemnek, szeretetnek
Holdvilága! Te vagy az.
Elkisérsz-e? oh kisérj el-
Nincs az messze - síromig;
S fátyolozd be derüs éjjel
Aki majd ott álmodik!