Az első lépés, hogy ingázni kezdhessünk a művelet céljának meghatározása, avagy a "kérdésfeltétel". Eredetileg itt egy konkrét kérdést kéne "feltennünk" - magunkban tesszük, nem kell kimondanunk semmmit. Azonban a kérdés nem feltétlenül jelent szavakat, sokkal inkább egy gondolatot. A kérdés mindig legyen egyértelműen eldönthető. Ennek alapesete az igen/nem, de ha pl. egy térkép felett ingázunk akkor evidensen nem konkrétan kérdezünk, hanem ez/az itt van? típusú kérdés járhat a fejünkben. Esetleg egy fényképre koncentrálunk, vagy kereshetünk egy ismeretlen dolog után is, ha tudjuk, hogy mire lehetne azt használni. 

Bizonyos szükséges adatok ismerete az ilyen "jóslásokat" mindig pontosabbá, biztosabbá teheti. Persze túl sok tény ismerete viszont feleslegessé teszi az egészet, hiszen ha elegendő tény áll rendelkezésünkre, akkor azok ismeretében már tudatosan/logikusan is képesek leszünk dönteni, és az egész önámításba csap át, mi több csalódást és félrevezetést okoz számunkra. NE alapozzuk erre az életünket, de ha minden leheőség bizonytalan, és nincsenek előzetes elvárásaink, akkor hasznosnak mutatkozhat a módszer.

A kérdésfeltevésnél nagyon fontos, hogy ne legyenek előzetes elvárásaink, minden lehetőségnek - bármilyen valószínűtlen, vagy kellemetlen legyen is adjuk meg ugyanazt az esélyt. A kérdéssel egyaránt kérhetünk tanácsot, vagy passzívan kérdezhetünk a jövő eseményeire. A különbség az, hogy az elsőnél cselekvésre kérdezünk, a második eshetőségnél történésre. 

Ezután jön az inga tartása. A lényege, hogy elég hosszú szárat hagyjunk neki, hogy jól láthatóan lengjen, és minél kisebb kitérés is jól érzékelhető legyen. A túl hosszú szár sem előnyös a szál-test súlyarány miatt. A test lehet csepp, vagy gömb alakú, de mindenképpen forgásszimmetrikus (elméletileg bármilyen test megfelelő, csak minél bonyolultabb az alak, annál megbízhatatlanabb a visszajelzés - azaz a lengés látványa). A medálszerűen felfüggesztett inga az igazi, érdemes beruházni azt a 100 forintot érte. Az anyag választásánál fontos lehet a mágneseződés kiküszöbölése - lehetőség szerint ne válasszunk mágnesezhető fémet.

Hogyan fogjuk a kezünkben? Erre általában 2 módot szoktam lerajzolva látni. Az első, és szerintem rosszabb változat, hogy hüvelyk és mutatóujjunk közé csippentjük, és lelógatjuk az egészet. Így azonban a maradék szál zavarhatja a lengést, és kényelmetlen is, mert zavarja a kéztartásunk a rálátást.

Ezért én a másik változat mellett teszem le a voksomat: hüvelyk és mutatóujjunk közt lazán tartjuk, de a tenyerünk felfelé, vagy oldalt néz, a szár maradéka pedig a többi ujjunkon nyugszik. Az egész kézfejünket lazán tartjuk.

A könyök pihenhet ugyan az asztalon, de ideális esetben a kar is a levegőben kell legyen.

Ezután lazítanunk kell. Mind testileg, mind az elménket ki kell ürítenünk, és csak a kérdésre koncentráljunk. Közebn tartsuk az ingát a gyakorlófelület fölött. Ez vagy egy táblázat (táblázat, térkép, fénykép stb.), vagy anyagok, de ha nincs ilyesmire szükségünk akkor egy sima asztallap legyen! Minden egyéb zavaró dolgot távolítsunk el a közelből. Lehetőleg min. 30*50cm-es sík terület álljon rendelkezésünkre az ingázáshoz.

Az inga lengése: ez voltaképpen már csak adalék, a fentiekkel az alapvető összes információt átadtam. Mindenestre én vizsgáltam azt, milyen mozgásokra képes az inga. Nem tettem fel kérdést, csak egy sima rajzlapra rajzoltam különböző ábrákat, mint: négyzet, különböző nagyságú körök és spirálok, nyolcas (Möbius-szalag). Az inga alapban mindegyiket igyekszik tökéletesen lekövetni, és elég fura megoldásokkal tud próbálkozni, de végül a külső körvonalakat legjobban érintő elipszisre áll rá, kivéve a spirált, aminél előbb szűkülő, majd táguló körben leng. Nagyon potosan és gyorsan tud idomulni a változásokhoz és alakzatokhoz (pl. egy kisebb és egy nagyobb kör közti váltásnál).

Az ingát ne mozgassuk tudatosan, ez nem arról szól. De bevallom, néha elkelhet egy kezdőlengetés. De egyetlen lökés után álljunk le a tudatos izommozgatással, nem lesz rá szükségünk!

Ha jól odafigyelünk, akkor próbálkozhatunk megfigyelni egy adott nagyságú körzés (mint alapmozgás) megfigyelésével akkor, ha ujjainkkal mozgatva körözünk az ingával, vagy ha valóban ingázunk. A különbség egyértelmű tud lenni - megfelelő nagyságú kör esetén.

A legnagyobb körzés mérete: ez elméletileg a sebességtől függ. De egy bizonyos sebesség felett a mozgás bizonytalanná válik (hullámok a szálon, az inga feje szöget zár be a szállal). Ezt a pontot valódi ingázással sosem érhetjük el tapasztalataim szerint.